A korai finn death metal színtér produktumai nehezen mérhetőek össze a műfaj ismertebb irányvonalaival. A svéd előadók láncfűrészre hajazó hangzása és a tipikusan svédes dallamok nincsenek jelen, a floridai vonal lehengerlő agressziója helyett főképp középtempó és torz melankólia dominál. Kompozícióik a Morbid Angelnél kevésbé grandiózusak, az Obituarynél jóval összetettebbek, az Autopsynál nyakatekertebbek és idegenebb hangulatot árasztanak. Ezen sajátos megközelítés ellenére mégis nagyrészt rejtve maradt a köztudat elől számos jeles zenekar. Mindmáig rejtély számomra, hogy Finnország lakosai miféle dolgokat szívhattak a kilencvenes évek első felében, de mai alanyunk kiváltképpen szemlélteti, hogy igen erős cucc volt.
A Nespithe az 1990-ben alakult Demilich egyetlen nagylemeze. Mára az album kultikus státusznak örvend a szokatlan szerzemények kedvelői közt, főképp annak köszönhetően, hogy az együttes ingyen elérhetővé teszi az összes többi kiadványukkal együtt (szemléld az alant található linket). A cím jelentése "The Spine", mely egyaránt jelenthet gerincet vagy tövist. Ez a címzési sablon hárombetűnként fordítja meg a szavak felépítését, így ugyanezt a mintát követve kapunk magyarázatot az Erecshyrinol című számra: "No lyrics here." A többi számcím méginkább reflektál a zene elvont jellegére, ezt illusztrálja a "The Sixteenth Six-Tooth Son of Fourteen Four-Regional Dimensions (Still Unnamed)," a "The Putrefying Road in the Nineteenth Extremity (...Somewhere Inside the Bowels of Endlessness...)," valamint a "The Planet That Once Used to Absorb Flesh in Order to Achieve Divinity and Immortality (Suffocated to the Flesh That It Desired...)."
Zeneileg a lemez minden eleme páratlan. A vokál öblös, gargarizáló hangzását természetes úton érték el (vagyis torzító/effektek nélkül), ezzel hozzájárulva az első "mi a szart hallgatok?" élményhez. A kettő gitár által szőtt riffpókhálók néha már a röhejesség szintjéig bonyolódnak, ezt az összetettséget pedig a szokatlan tempó- és ritmusváltások méginkább kihangsúlyozzák. Egyfajta jellegzetes disszonancia nyomatékosítja a groteszk témák elvontságát, új dimenziót nyitva a halálmetál morbid világában. Ez a háttérben lebegő aurális abszurditás teszi igazán páratlanná a Demilich zenéjét: a sebesség és technikai bravúrosság határainak feszegetése helyett egy merőben más irányba tesznek innovatív lépéseket.
Csak a korabeli finn death előadók és az elvontságuk által inspirált bandák tudtak ilyesféle zenét alkotni, az utánzók viszont általában számos lépéssel az ötletgazdák mögött kullognak. Hasonlóan szürreális motívumokkal megannyi zenekar dolgozott korábban és később is, a Demilich furmányos opusza viszont már csak különlegessége miatt figyelmet érdemel; szintúgy a hallgatóorientált hozzáállás, miszerint zenéjük azonnal letölthető és meghallgatható fizetés nélkül.
Értékelésem: tíz transzdimenzionális entitásból tíz.
Hallgasd meg:
Töltsd le:
