2016. április 20., szerda

LEMEZKRITIKA: Sleep - Dopesmoker (2003)

AZ HEVÍTI, AKI ÉPÍTI -- 420 BLAZE IT



Eme jeles dátum tiszteletére egy minden stoner számára kötelező hanganyaggal fogok foglalkozni. Akár szísz fűt, akár nem, ezt a lemezt érdemes ismerni!

A stoner metál panteonjából három meghatározó zenekart érdemes kiemelni: Sleep, Kyuss, Electric Wizard. Mindhárom a Black Sabbath által kiagyalt eszementség alapjaira építette a fémzene sajátosan torz, pszichedelikus irányvonalát, melynek fő jelemvonásai a vaskos, füstszagú riffek, kábán lüktető ritmusok és vibráló disztorzió. A Kyuss az enyhébb, könnyen emészthető desert rock jeles képviselője. Nekem ez a vonal néha kicsit erőtlen, de megvan a maga vonzereje. Az Electric Wizard az okkult, szektás-drógás doom zászlóvivője; ők szerettették meg velem igazán a vontatott tempójú, elmerülős dolgokat, mikor egyszer túl sok sütit ettem és ismeretlen ideig megvetemedve ültem egy koromsötét szobában ritualisztikus szerzeményeiktől átszellemülve.

Visszatérve a Sleepre, ők a stoner doom határozottan fűszagú irányvonalát alapozták meg a Sleep's Holy Mountain című korszakalkotó opusszal még a kilencvenes évek elején. Az a lemez mintaértékű: minden szám csontig át van áztatva pszichedéliával és fogós témákkal - súlyos és elszállós egyben. Ugyanez az irányvonal ér logikai konklúziójához a Dopesmoker című lemezzel, mely egy monolitikus, egy óra hosszúságú trekk. Bocsánat, eposz. Ez a szám egy utazás, zarándokút a kender ismeretlen dimenzióiba. Elég ránézni az újrakiadott verzió borítójára, mely tökéletesen átadja a zene szellemiségét.


Drop out of life with bong in hand. Follow the smoke toward the riff filled land.
A Dopesmoker egy kultuszlemez és nem véletlenül. Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmjéhez tudnám hasonlítani. Türelem kell hozzá és egy nagyon konkrét elmeállapot, hogy be tudd fogadni azt a lassú tempót és általánosan statikus megközelítést, ami itt uralkodik. Van, akinek kurvára nincs türelme ilyesmivel szarakodni és ezt teljesen megértem, de ez nem power metál vagy pop-punk; ez egy másik univerzum, ahol a gravitáció sem a megszokott. Ha szereted a lajhártempós, alámerülős dolgokat és a jóféle parét, ez garantáltan szétbassza a búrád. Többtonnás témák bújnak elő folyamatosan és a rituális kántálásra hajazó vokál kombinációja hol transzbaejt, hol földbedöngöl. 

Útmutató a galaktikus kenderkaraván megidézéséhez: míg egyik kézzel a spanglit tekered, a másikkal csavard a hangerőt csutkára. Indítsd el a Dopesmokert pontosan 16:20-kor és ülj egy kényelmes helyre. Ha fél ötkor még föl tudsz állni egyedül, valamit rosszul csináltál.

Értékelésem: tíz padlóra ejtett bongból tíz.

Hallgasd meg: