LEMEZKRITIKA: Ahumado Granujo - Splatter-Tekk (2003)

Techno beöntéssel felpörgetett narkomán gore.

Csehország köztudottan a minőségi grindcore, goregrind és pornogrind hazája. Hogy miért pont egy ilyen látszólag véletlenszerű Kelet-európai országban alakult ki ez a páratlanul erős színtér, hát foglamam sincs. Talán a sör? Talán a félig-meddig legális kábszer? Talán a környező országokhoz képest lazább mentalitás, mely toleránsabb a cudar muzsikákkal és furcsa szubkulturákkal szemben? Egy cseh ismerősöm egyszer azt mondta, hogy még a kis falvaikban is van minimum 5 darab grind vagy crust zenekar. Mivel ebben a fenomenális országban fogok e héten mulatni, kényeztessünk füleinket egy klasszikus albummal e legendás cseh zenekartól.

A prágai Ahumado Granujo (spanyolul "füstölt pattanás") egy igazi furcsaság. Két splitet és két nagylemezt adtak ki 2000 és 2004 között, melyek vizuális és zenei jellemvonásaikat illetően tele voltak a műfajtól megszokott morbid baszkódás fúlfokozott motívumaival egy jó nagy rakás extra bizarrsággal megbolondítva. A legszembeötlőbb muzikális csavar, mely kiemelte őket a többszáz grind banda közül a hardcore techno rendszeres beiktatása számaik elején. Simán előfordul, hogy egy trekknek csupán fele felel meg a szabványos blast, illetve tuka-tuka témákkal rondított torz darálásnak, a többi pedig inkább olyasmi, amit valami Thunderdome bulin hallanál. A haluzós elektronika és az ugrabugrálós goregrind kombinációja egyfajta tisztelgés a kilencvenes évek rave kulturája, az általános pszichedélia és a kábszeres őrület előtt. A két, zeneileg és társadalmilag egymástól igen messze helyezkedő műfaj szépen kiegészíti egymást: a váratlan elektronyos prüntyögés a megszokottól eltérő, méginkább komolytalan hangulatot ad az egyébként nagyon színvonalasan összerakott durvuláshoz. Előbbi fölemel, pörget, időnként néhány lélegzetvételnyi pihenést ad a sulykoló zúzdák között; utóbbi lüktet, rángat, köpköd és körbehugyoz. A szövegekről nem sokat tudok mondani, mivel abban se vagyok biztos, hogy egyáltalán írtak volna szövegeket, de a brekegős és disznóvágós vokált jóval a Gutalax és hasonszőrű társaik előtt praktizálták, új dimenziót nyitva a röhejes módon embertelen énekhangok világában. Ezt a belégzős vokálstílust többszáz slam death és groovy goregrind banda fogalmi szinten való létrejötte előtt tökélyre fejlesztették, ezért már csak művészettörténeti jelentőségük miatt érdemes a zenekarra figyelmet szentelni.

Nem véletlenül vált kultuszzenekarrá az Ahumado Granujo. Egyedien förtelmes rave/grind szerzeményeiktől ezrek faszulnak le és tombolnak tág pupillákkal a mái napig. Egyszer volt szerencsém látni őket élőben és várható módon az év egyik legjobb koncertje volt számomra, már csak egyedisége miatt. Szerintem ez a legütősebb anyaguk, hallgassátok szeretettel míg én a fémben dús csehországi vörösföld alá iszom magam!

Hallgasd meg:

LEMEZKRITIKA: Szikes - II (2016)

Vajdaság legütősebb (és valószínűleg egyetlen) stoner metal / desert rock bandája.

Hány vajdasági stoner metal / sludge / desert rock bandát ismersz? Egyet? Egyet se? Ez a színtér atom halott. Még mocsaraink sincsenek, legfeljebb csak szikes talaj. Itt jönnek képbe a kanizsai medvetáncoltató-bagolysimogatók, akik önerőből csinálnak olyan instrumentális fémet, mely kenderhevítészetileg és sörivászatilag teljes mértékben ideális.

Ez az új, háromszámos EP egy nagyon picit eltér az előző lemez által megalapozott irányvonaltól (amit ha még nem hallottál, hallgasd meg most), de tényleg csak egy hangyafasznyit. A korábbi anyag a vastag, ütős, vágtázó stoner metál és a Kyuss-féle sivatagi rákenról egyszerű, de nagyszerű kombinációja volt. Semmi világmegváltó, de nem is ez a cél, hanem az, hogy minden riff a helyén legyen és ott basszon oda, ahova kell. Ez jól is működött, de az új EP némileg újít ezen a recepten: a különböző témák jobban egybeszövődnek és apróbb mozzanatokat kombinálnak, együtt haladva egy erőteljesebb, szinte pszichedelikus kulmináció felé. A "tisza" című szám jól mutatja ezen újítás erejét, ahogyan csomó különböző hangulatot és életérzést átível a fenséges napfelkelte előtt tisztelgőtől a Zaječarskóval koccintón keresztül a strandpapucsban okádóig. Különösen mélyen karcol nálam ez a trekk, mivel kábé egész életemben Tiszamenti városokban éltem és csomó különböző kontextusban el tudom képzelni, hogy ez a nóta szól a háttérben, mint egy real-life soundtrack. Pecázáshoz vagy pálinka melletti csevapsütögetéshez jobb nem is kell. A "hold-járás" módszeresen, lassan kibontakozva halad az alattomosan sunnyogó groovetól az egyre súlyosbodó headbang-témákig, csak valamiért pont a legzúzósabb szekcióban véget ér a trekk. A csúcson kell abbahagyni, mi? Azért valami levezetés jó lett volna, mert így kábé olyan, mintha a zenekar fogta volna magát, hogy "ú de jól megpöngettük a gitárt, na most gyerünk a picsába sörözni" és kész, ennyi. Ettől függetlenül korrekt nóta, de a másik kettő között elhalványul. A harmadik, "szikes" című dal a fő, klimaktikus szerzemény. Az előzőekhez képest merőben más jellegű témákkal operál: dervispörgető, fejlecsavaró, tomboló alibaba riffelés törökös/arabos hatásokkal. Ez a szám is azt igazolja, hogy a banda nem fél kitörni a kényelmes sztónerkedés megszokott kerékvágásából egy újszerű megközelítés kedvéért, amit startból profin el is sajátítanak. Vokál még mindig nincs, az úgyis csak elbaszná az egészet.

Összességében ez egy igazán színvonalasan összedobott kis EP, nagy hiánypótló ezen a környéken, ahol nem sokan csinálnak hasonlót. Az ingyen letöltésért külön tisztelet jár. Támogasd a zenekart és igyál pálinkát!

Hallgasd meg + töltsd le:

LEMEZKRITIKA: Gigan - The Order of the False Eye (2008)

Hallucinogén sci-fi halálmetál egy idegen dimenzióból.

Ezt az elbaszást! Régóta ismerem ezt a zenekart, de sosem szenteltem rájuk sok figyelmet. Egyik újabb lemezük nagyon föl volt hypeolva mikor még friss volt, de akkor még nem igazán tudtak meggyőzni. Nemrég valamilyen listán rászaladtam erre, az első lemezükre. Dicsérték, hogy valami Obscura érás Gorgutsra hajazó brutalitás extra bizarrsággal és egy kis világűrrel vegyítve. Nem gondoltam, hogy ennyire igazuk van.

Pedig ahhoz képest tényleg! Ezen a lemezen van minden. Billentyűk, xilofon, theremin, amit akarsz. Most ne egy odanemillő, ügyetlen post-rock jellegű lötyögést képzelj el random blast szekciók között. Ez igen komoly, paraskizó sci-fi hatások által uralt argályos progresszív halálfém. Végig valamiféle mechanikus, idegen, szinte pszichedelikus disszonancia lappang a háttérben, de időnként egy-két furcsa dallam is előbújik a zajok fergetegéből. Nagyon kisérletezős anyag és így egészben nem is tudnám mihez hasonlítani, bár a Gorguts érezhetően mély nyomást gyakorolt a muzsikusok lelkére. Lehet nem kellett volna napokon át betrinyózva pörgetni az Obscurát repeaten. A Voivod elvontabb lemezeinek hatása is jelen van. Az experimentális virgonckodás görbülő gitárfintákban, rendellenes harmóniákban, abszurd kiállásokban és drone jellegű intermezzókban kulminál. Bármelyik irányból jöhet valami váratlan, agyfacsaró téma, de ez mind sziklaszilárd, masszív, modern death alapokra épül. A hangzás pöpec, tisztán szól minden és a sok hanghatás bőven elfér a profi keverés által megteremtett nagy aurális térben. Rendesen el lehet merülni benne. Kell is.

Bírom az ilyen flesseket, amikor évek óta tisztában vagyok egy banda létezésével, de érdekődés hiányában bottal se nyúlok a lemezeikhez... aztán amikor belehallgatok valamelyik korábbi anyagukba, eldobom az agyamat. Hatalmas ez az album, engem egyetlen hallgatással meggyőzött, még a 21 perces zárónóta is abszolút helyén van. Annyi viszont biztos, hogy megfelelő hangulatban kell meghallgatni, úgyhogy szerezzetek valami erős sativát, zárjatok be minden ajtót és ablakot, aztán merüljetek el a tudományos-fantasztikus okkultizmus bugyraiban.

Hallgass bele:

LEMEZKRITIKA: Ravencult - Morbid Blood (2011)

Kompromisszummentes black-thrash riff-fergeteg.

Be kell vallanom, hogy a black metal nem áll hozzám valami közel. Ritkán tudok elmerülni a hangulatában, sokszor pedig határozottan taszít az a fellengzős hozzáállás, amit a stílus képviselői az idők során társítottak és szinte kötelező komponensként integráltak a műfajba. Az extrém metál temérdek válfaja közül talán ezt pörgetem a legritkábban, de időnként rászaladok egy olyan lemezre, ami teljesen magávalragad. A görög Ravencult jelen kiadványa épp egy ilyen anyag, a mai dátum (2016.06.06.) pedig pont ideális egy kis sátáni fémzene hallgatására.

A Morbid Blood lemezen tipikus black metal toposzok dominálnak: vér, áldozat, bosszú, halál, bűnhődés, megszállottság, satöbbi. Ezen a téren nem sok új ötlettel rukkolt elő a zenekar, de a zenei performansz minőségére való tekintettel hajlandó vagyok ezt megbocsátani. Mégis, miben más ez az anyag a többi új BM próbálkozásnál? Egy átlag rajongó gondolhatná, hogy a sallangokkal telepakolt műfaj potenciális innovátorai talán a Deathspell Omega vonalát követve tudnának új vért pumpálni a színtérbe, újraértelmezve a régi alaptételeket és elvontabb, mélyebb, szinte avantgárd elemekre cserélni a régi kliséket; vagy esetleg a Darkthrone útját járva egyre inkább lecsupaszítani a zenéjüket, megőrizve a legalapvetőbb elemeket egy ultra primitív, minimalista, szinte crust punk hangzással lealjasítva. A Ravencult le se szarja ezeket a kézenfekvő trendeket és nyolcvanas évek extrém fém hatásaihoz nyúl vissza inspirációért. Black és thrash metal egyszerű, de autentikus keveréke ez, melyben egyik stílus sem nyomja el a másikat - sodró lendület és nyakszaggató riffek tökéletes egyensúlya. A nyitódal és a címadó trekk kiválóan illusztrálják ezt a megközelítést: a szélvész sebességű BM zúzás fölvezetőként szolgál olyan erőteljes ős-thrash kiállásokhoz, amik belebasszák a fejed az asztalba önkívület alatt zajló headbangelés közben. Van pár egyéb érdekesség is, például a "Winds of Damnation" című szám lassú szekciójáról rögtön az Inquisition ugrott be, mely szintén azon kevés black metal banda közé tartozik, akiket határozottan kedvelek. Szintén érdemes kiemelni a "With Hunger in Eyes" című dalt, ami hátborzongató érzést kelt a disszonáns/dallamos kontrasztok és kegyetlenül fogós thrash témák vegyítésével. A többi szám se gyengébb az imént említetteknél, nagyon jellegzetes hangulata és felépítése van mindegyiknek, de nagyjából ugyanezeket az összetevőket kombinálja különböző módon, egyformán színvonalas végeredménnyel.

Egy szó, mint száz: ez a lemez azon ritka black metal anyagok közé tartozik, melyet bármikor szívesen előveszek. Ignorálja a modern BM sallangjait és trendjeit, a régi BM toposzokat csak a szükséges mértékben viszi túlzásba, a thrash hatás pedig hibátlanul illeszkedik mindehhez. Nincs benne mit túlmisztifikálni, ez egyszerűen egy profin kivitelezett, brutális riffekkel telepakolt black-thrash zúzda.

Hallgasd meg:

LEMEZKRITIKA: UxDxS - Too Fast For Love (2014)

Goreviolence Nordvest módra.

Íme egy igazán találó című lemez egy fiatal koppenhágai formációtól, akik alig több, mint 15 perc alatt a borítón illusztrált módon szakítják le az arcod. Na de mi az a goreviolence? Te is bírod az ilyen látszólag véletlenszerűen kieszmélt stílusokat, mi? Nagyjából annyiról van szó, hogy goregrind + powerviolence, ezzel a képlettel pedig baj nem lehet.

Zenéjükben oldschool grind keveredik Regurgitate jellegű gore zúzással, bugyborékolós torzított vokállal és hácépankos belassulásokkal felélénkítve. A "Nordvest Smokerstil" című nyitódal alattomosan kúszó, iszapos témákkal indít, lassan fokozva a tempót, belendítve a hallgatót a közeledő drimboláshoz. Több szám utal még a kenderfogyasztásra, mint például a "Reefer Karma," a "Strangled In Morbid Smoke," vagy a "G-13." Legutóbbi címét egy olyan kenderfajta ihlette, mely a városi legenda szerint a '60-as évek végén a CIA, FBI, és egyéb ügynökségek által volt genetikailag módosítva és fejlesztve, mint egy állami szuperfű. Természetesen ezek mind kegyetlen grind számok. Személyes kedvencem talán a "Fistful Of Suicide," melyet egyik koncertjük során az alábbi szöveggel konferáltak fel: "This song is about punching yourself to death." A humor sose maradhat el a képletből, ezt pedig az olyan trekkek illusztrálják, mint a "Fuck Bitches Get Monetz" vagy a zárónóta, mely egy fölpörgetett Turbonegro földolgozás. A hangzás precíz, de igen vastag, az időnkénti gargarizálós hörgés pedig extra súlyt nyom az amúgyis súlyos súlyossághoz. A számok közül csak kettő tart két percnél tovább, de bízhatsz benne, hogy azok is ugyanolyan lényegretörőek, mint a többi. Ráadásul mindezt ingyen letöltheted.

A dán UxDxS bemutatkozó lemezét bátran ajánlom mindenkinek, aki nem faszarcú és szereti a blastbeateket, de nem fakad sírva egy kis torzított vokáltól. Az album egyetlen hibája, hogy túl hamar vége van.

Hallgasd meg + töltsd le:

LEMEZKRITIKA: Stonehelm - Stonehelm (2010)

Kábszeres mocsármetál okkult kilengésekkel.

A kaliforniai Stonehelm egyetlen nagylemeze egy hibátlanul szétklisézett stoner doom alkotás. Tisztelgés a Black Sabbath és a rituális kenderhevítés előtt; ima a gigászi gubákkal körülvett, kecskefejű fűisten oltáránál. Tipik olyan zene, ami a szükségtelen kisérletezés erőltetése helyett a negyven évvel ezelőtti ős-doom étoszt hivatott előidézni egy kis extra pszichulással és komolyanvehetetlen szimbolikával a szó szoros értelmében megfűszerezve.

A borító szinte mindent elmond. Kell egyáltalán magyarázni, hogy ez a lemez hogyan szól? Vibráló fuzz, traktor súlyú riffek, mindent elsöprő groove, bongból visszhangzó vokál, feszes középtempó és elszállós belassulások erősen pszichedelikus beütéssel. Egy jól bevált recept sallangok nélkül - tipikus Sabbath worship extra szigorral. Ezzel nincs is baj, mert annak ellenére, hogy számos zenekar műveli ezt a stílust, elég kevés tud ilyen jól kivitelezett anyagot lerakni arra a bizonyos asztalra. A megszokott toposzok mellé viszont érdekes pluszt dobnak az olyan számok, mint a Conan, a Barbár című filmből idéző "Hyborian Tale," vagy a röhejes, de igazán kreatív "Zombie Apocalypse 420." Személyes kedvencem a "Scumbag," mely a nihilisztikus hedonizmus legtökösebb és leggrúvibb himnusza. Ennyi az össz dalszöveg:

Smoke Weed

Snort Coke

Get Drunk

Chase Dope

Fuck Sluts

Take Drugs

Hate Everyone

A Life Of Scum 

Semmi tekerótiázás vagy absztrakt szóképekkel való köntörfalazás. Ez a nagyon konkrét és leplezetlen züllöttség az, ami a Stonehelm zenéjét jellemzi és szerintem ettől (is) olyan meggyőző. Ha bejön az Electric Wizard okkult kábszeres stílusa, de kicsit több lendületet és nyers, headbang-kötelező zúzást kevernél a füstszagú metálkotyvalékba, a Stonehelm tökéletes választás számodra. Tömd meg jól a bongot, ez a lemez garantáltan behorpasztja majd a búrád!

Hallgasd meg:

LEMEZKRITIKA: Discordance Axis - The Inalienable Dreamless (2000)

Stílusreformáló, elvont grind alapmű.

Sokat agyaltam, hogy vajon miféle zenéről írjak most ismertetőt. Talán egy ősrégi klasszikusról, vagy inkább valami kevésbé ismert új cuccról? Ez a furmányos grind opusz egy kicsit mindkettő, de igazából egyik se. 16 éve adták ki, úgyhogy korántsem új, de merőben eltér a nyolcvanas évek végén megalapozott grindcore irányvonalától. Ismeretlennek se mondanám, mivel jópár újabb bandát ez a nem hétköznapi vonal ihletett (pl. Noisear, Priapus, vagy a korábban említett Horsebastard). Nézzük hát miféle dolog ez a Discordance Axis.

Kegyetlenül intenzív grindcore, annyi biztos, de sok alapvető dolgot illetően merőben más a nagyöregeknél. Egyrészt mondjuk nincs basszusgitár. Másrészt a zene instrumentális oldala matekozós, technikás, összetett. Nem egy lecsupaszított korai Napalm Death vagy Carcass fazon, inkább épp a szöges ellentétje. Harmadrészt a társadalmi-politikai-háborús-gyilkolászós szövegvilág le lett cserélve elvont versekre, melyek depresszív introspeckiótól kezdve sci-fi anime narratívákig mindenfélét tartalmaznak. Még a borító se egy tipik grind kollázs - sehol egy gázmaszk, töltény, koponya, vagy disznófejű öltönyös. A vokál pszichotikus és szinte végig fülsüketítően magas, csak időnként vált mélyebb hörgésre. Az énekes Jon Chang bácsi érezhetően sokat cimbizett Seth Putnammal (akiről ha nem tudod kicsoda, hát kapd be a tököm). A dobok mögött Dave Witte csücsül, aki többtucat színvonalas bandában verte már a bőrt, de a leggyorsabban talán ezzel a formációval csapatta. A zenekar feloszlott valamikor a kétezres évek elején, amikor a gitáros Rob Marton rohamot kapott a színpadon, mert túl közel állt az erősítőhöz. Képzelheted milyen témákat tolt a faszi! Határozottan kényelmetlen és nyugtalanító disszonancia uralja az egész lemezt, ami furcsa módon illeszkedik a technikai bravúrossághoz. Kiszámíthatatlan, szögletes riffhurrikánok facsarják ki a tudatod, miközben egy elmeháborodott üvöltözik japán rajzfilmekről úgy, hogy fájjon. Teljesen elsodor, kiborít és fölzaklat. Erre az albumra simán rá lehet mondani, hogy egy "modern klasszikus," de azt is el tudom képzelni, hogy egyes puristák elkönyvelik céltalan hipszter művészgrindnak. Nekem az előbbi jobban tetszik, de elfogult vagyok; a The Inalienable Dreamless rég hozzámnőtt már.

Őszintén szólva nekem első hallásra ez a lemez nem jött be egyáltalán. Hiányzott a basszus, baszta a fülem a vokál, keresni kellett a "groove"-ot. Hunyorogva hallgattam, annyira mart a disszonancia és a véletlenszerűnek ható tagoltság. Teljesen új volt számomra ez a fajta grind és ha nem is értettem teljesen, éreztem benne valami eddig ismeretlen energiát. Kellett néhány próbálkozás, mire elkezdtem értékelni, de nem adtam fel… aztán jött egy pont, amikor az egész "leesett" és majd' összefostam magam. Azóta rendszeresen szól, természetesen magas hangerőn. Ha egyszer ráérzel a megfelelő hullámhosszra, abszolút katartikus, ahogy seggig karcol.

Hallgasd Meg:

LEMEZVÁRÓ: Defeated Sanity - Disposal of the Dead & Dharmata

Van, aki gyorsan szereti és van, aki lassan. Van, aki szerint csak a technika számít és olyan is van, aki szerint egy sima régimódi döngölésnél nincs jobb. Természetesen death metalról beszélek, ez a kiadvány pedig garantáltan kielégíti mindegyik rajongótábor elvárásait. A német Defeated Sanity egy igen furcsa lemezzel készül előrukkolni, mely kettő EP-ből áll: a Disposal of the Dead és a Dharmata.

Előbbi egy rendkívül primitív, ultra-bunkó, ősparaszt halálmetál opusz, mely "a kevesebb több" megközelítéssel pakol a hallgató elé lecsupaszított és sallangoktól mentes brutalitást. Az alant található "Suttee" [ejtsd: "szati"] című szám engem azonnal megragadt és jól földhöz is baszott már az első hallgatás alkalmával. Brodequin jellegű irgalmatlan csapatás és barbár belassulások váltogatják egymást. A koszos, mély hangzás kábító lüktetést ad a dalnak, mely tökéletes összhangban van az atom egyszerű témák által létrehozott ősember-hangulattal. A trekk egy ma már betiltott indiai rituáléről kapta nevét, mely során egy férj halálakor a feleség tűzbeveti magát. Durva!

 

Utóbbi pedig egy omázs a régi progresszív death metal bandáknak. Itt a Cynic vokálosát hívták segítségül és egy merőben más kivitelezésű zenét kapunk. Több a középtempó, hirtelen váltás, kisérletezés; aszimmetrikus témák és váratlan fordulatok tömkelege vár minden percben. A hangzás sem egy összemosott szutyok, inkább a kilencvenes évek legelejét idéző, korai tech death beütésű. Igazi old school cucc és milliószor okosabb a tucatgyártott svéd-death koppintásoknál. Nekem például egyazegyben az Atheist ugrott be róla, ami dicséretes. Schuldiner bácsi rína örömében, ha hallaná!

Rég volt már, hogy rendesen vártam egy új lemez megjelenését, de erre igazán kíváncsi vagyok. Két totál más megközelítésű, profi halálmetál anyag egyben, ugyanattól a zenekartól. Ilyennel azért nem sűrűn találkozik az ember.

LEMEZKRITIKA: Horsebastard - Giraffetermath (2014)

IDEGBETEG DRÓGÁS GRIND ŐRÜLET.

EZ A SZÉTNARKÓZOTT ZENEKAR AZ ÖNELÉGÜLT STRAIGHT EDGE FASZFEJSÉG ANTITÉZISE, EZÉRT PEDIG MAXIMÁLISAN TISZTELEM ŐKET. FULL KÉSZEN VANNAK ÉS EZ A BORÍTÓTÓL KEZDVE A SZÁMCÍMEKEN ÁT A LEGAPRÓBB ZENEI NÜANSZOKIG ÉREZHETŐ. TERMINATOR HORSE VS. 50% BLACK METAL ROBOCOP!!!

A Giraffetermath EGY IDEGBAJOS, DALLAMTALAN, ÁM HUMORTÓL NEM MENTES MŰALKOTÁS, AMI NÉHA VISÍTÓAN DISSZONÁNS DISCORDANCE AXIS SZÁMOKRA EMLÉKEZTET, NÉHA PEDIG "STOP-AND-GO" POWERVIOLENCE ELEMEKKEL DOLGOZIK. SOK A MATEK, MÉGTÖBB A KISZÁMÍTHATATLAN FORDULAT, HIRTELEN MEGÁLLÁS, HIRTELENEBB BEGYORSULÁS. HA NEM ISMERED A TRACKLISTET, MEG SE TUDOD ÁLLAPÍTANI, HOGY MIKOR VAN VÉGE EGY SZÁMNAK ÉS MIKOR KEZDŐDIK A KÖVETKEZŐ. EZ A BIZARR TAGOLTSÁG, ROBBANÉKONYSÁG, TÖREDEZETTSÉGGEL KOMBINÁLT ARCBAMÁSZÓ AGRESSZIÓ VÉGIG CSAPKOD ÉS SOSE HAGY NYUGODNI. A VOKÁLOS ÚGY ORDÍT, MINTHA VALAMI BAJA LENNE; ÉREZNI LEHET A HOMLOKÁN FESZÜLŐ EREKET. A HANGSZEREKET MINTHA SZÉTSPURIZOTT SKIZOFRÉN VADEMBEREK NYÚZNÁK. POÉNOS INTRÓK VANNAK VÉLETLENSZERŰEN ELSZÓRVA ITT-OTT, HOGY MÉGINKÁBB NE ÉRTSED MIRŐL VAN SZÓ, DE MAGA A ZENE IS RENDSZERESEN ÁTMEGY RÖHEJBE A DURVULÁS VÉGLETEKIG VALÓ FOKOZÁSÁVAL ÉS VÁRATLANUL HUNCUT FORDULATOK BEIKTATÁSÁVAL, AMIK GARANTÁLTAN ÁTHÁGJÁK AZ ELVÁRÁSHORIZONTOD. 

EZ EGY SOUNTRACK AHHOZ A PISZCHÓZISHOZ, AMIT TÖBB NAP KETAMIN- ÉS METAMFETAMIN-FOGYASZTÁS IDÉZ ELŐ. A FASZIK ANNYI TRINYÓT MEGZABÁLTAK, HOGY ÚGYMARADTAK ÉS SOSE JÖTTEK VISSZA. ITT EGY VIDEOKLIP TŐLÜK, SZEMMEL LÁTHATÓAN EGYÁLTALÁN NEM TÚLOZTAM. EMLÍTETTEM MÁR, HOGY A LEMEZ INGYEN LETÖLTHETŐ? HATALMAS RESPECT A HORSEBASTARD ZENEKARNAK ÉS A TISZTELETREMÉLTÓAN ZÜLLÖTT ÉTOSZNAK, AMIT KÉPVISELNEK!

HALLGASD MEG + TÖLTSD LE:

 

LEMEZKRITIKA: Necrovore - Divus De Mortuus (1987)

Ki a tököm az a Morbid Angel?!

A texasi Necrovore ’87-es demója egy kultikus gyöngyszem a death metal korai érájából. Ekkor még nem voltak kiéleződve és konkrétan definiálva az extrém metálzene külön válfajai. Valahogy minden a thrash túlfokozott, elcsavart, cudarságilag „továbbvitt” concepciójára hajazott, a különféle új hangzásvilágok és attitűdök zűrzavarában pedig sokan új nevet találtak ki a saját stílusuknak. Ahány különböző helyen olvasok róla, annyi más véleményt és anekdotát találok a „death metal” címke első használatára zenészektől és rajongóktól egyaránt... kurvára nem számít egyébként, hogy kinek az agya adta ki, vagy ki vetette először papírra ezt a szókombinációt. Az viszont sokkal inkább érdekes, hogy ebben a fura korszakban, ahol ugyan volt egy Seven Churches, az Altars of Madness még ötleti síkon se létezett, a Scream Bloody Gore pedig csak pár hónap múlva lesz fölvéve, ezek a texasi ártányok kinyomták ezt a beteg demót és persze lófasz nem hallgatja őket azóta se.

Na de miért olyan érdekes a Necrovore? Mondjuk azért, mert saját korukat megelőzve nyomták a nagyon konkrét halálfémet nyolcvanhétben. Zeneileg egy primitívebb, nyersebb Morbid Angel, ahol klasszikus zene által inspirált grandiózus kiállások helyett konstans büntetést kapsz az arcodba. Nem kegyelmez egy pillanatig se, mind a négy szám el akar taposni, le akar igázni, ostorral akar csapkodni. Tulajdonképpen ugyanaz a kategória, mint a korai Possessed, Obituary és Death albumok, csak velük ellentétben sose lett híres. Nagyon mogorva, humorérzéktől mentes, maliciózus cucc ez. A hangzás egy szar – ugyebár demóról van szó, ami majd’ harminc éve lett fölvéve, majd ritkasága miatt szét is lett bootleggelve – bár itt is az van, hogy „mihez képest?” Szóval a felvétel jellegéhez mérve abszolút korrekt, ugyanis meg tudod állapítani, hogy melyik hangszer melyik, de ne számíts precízen elkülönülő gitársávokra, széttriggerelt lábdobokra, vagy bármiféle stúdióvarázslatra. Sistereg, koszos, mocskos. Ez egy ilyen zene, ez a retek hangzás pedig együttműködik vele, extra mélységet adva a belőle áradó idegen, gonosz atmoszférának. 

A Necrovore együttes egyetlen demót adott ki és eltűnt örökre – béke poraikra, aldott legyen a nevük nagyképű halálmetál elitisták között. Szerencsére ma már könnyű beszerezni a zenéjüket. Én kábé tíz éve grebáztam valami seggfejtől Soulseeken, aki azt mondta, hogy wigger vagyok, mert szeretem a Dying Fetust. Ezzel szemben most akár meghallgathatjátok az egészet jutubon. Ínyenceknek határozottan jó csemege lesz, kezdőknek viszont valami kevésbé nyerset ajánlanék, például az első bekezdésben említett három alapmű bármelyikét. Kűggyed!

Hallgasd meg: 

LEMEZKRITIKA: Rezume - Fragment of Blessedness Spermicide (2013)

Pornográf brutalitás Indonéziából.

Indonézia a brutal death metal fellegvára. Negyedmilliárd emberrel a világ negyedik legnépesebb országa, ahol az elnök egy metalhead, a férfilakosság kétharmada dohányzik, az egy főre jutó brutal death bandák számát pedig talán csak egyes észak-amerikai vagy Skandináv országok tudják überelni. Ennek fényében nyugodtan állíthatjuk, hogy az indonézek nagyon készen vannak, ezt pedig kiválóan illusztrálja a Rezume zenekar.

Bali trópusi szigete valószínűleg inkább a szörfözésről vagy a drogcsempészek sortűzzel való kivégzéséről híres, mintsem slam death bandáiról. Annyira én se vagyok jártas a helyi slam színtér terén, annyit viszont tudok, hogy gecisokan vannak és egész minőségi cuccot nyomnak. A Rezume zenekar külön figyelmet érdemel már csak ez az egy lemez miatt. Mi ez a borító?! Faszbuk oldalukon található leírásuk szerint "BRUTALITY DEATH METAL SLAM WITH PORN ATTITUDE." Asszem ez mindent elmond.

A Fragment of Blessedness Spermicide lemez igazából semmi világmegváltót nem csinál és nyilvánvalóan nem is tűzött ki maga elé ilyesféle célt. Egyszerű a recept: gyors brutal death hirtelen váltásokkal, aránylag egyszerű témákkal, teletűzdelve döngölő slam riffekkel. A vokál belégzős-disznóvágós, illetve guttural-okádós – egyszerű, de működik. Előkerül vagy nyolc mázsa pinch harmonic "besípolás" a fokozott pszichulás kedvéért, a tempóváltásokat pedig jól bevált (és teljesen fasza) módszerrel hangsúlyozza ki a dobos. Most arra gondolok, amikor egy lassú résznél a lábdobok laza lépkedés után hirtelen megszaporodnak és csak terítik alád a szőnyeget, aztán persze visszajön a blast tempó. Mint minden jó slamnél, a vontatott és középtempós témák itt néha jobban hajaznak valami döce hip-hop jellegű zenére, amit egy kiégett strigó eresztene csutka hangerőn low-rider verdájából, mint szigorú metálra, a helyeslő bólogatást és derékből headbangelést viszont ez  jelentősen hamarabb kiprovokálja. "Vontatott" alatt nehogy azt értsd, hogy hamar rá fogsz unni, ugyanis ez a banda egy perc pihenőt se ad. Itt a lassú részek általában a zenei klimaxot jelölik, a hirtelen begyorsulások pedig meg-megzavarják a szokványos bunkó bólogatást. A folyamatos egrecírozást legjobban a "Fucking Every Hole" című szám illusztrálja, amiben tényleg egyetlen fölösleges téma sincs. Amelyik riff nem slam riff, az csak fölvezető több, fokozatosan durvuló slam riffhez, amik egymásra épülve kurvanagyot csattannak a hallgató koponyáján. 

Kegyetlenül bunkó ez a hanganyag és valószínűleg sokkal hülyébb leszel miután végighallgatod, de a kellemes zsibogás megmarad, szóval teljesen megéri. Nem egy innovatív műalkotás, nincsenek benne forradalmian új ötletek, a maga műfajában viszont egy minden szempontból kiváló, stabil lemez, amit tiszta szívből ajánlok minden slam death rajongó számára.

Hallgass bele:

LEMEZKRITIKA: The Afternoon Gentlemen - Grind In The Mind 7" (2014)

A CÍM MAGÁÉRT BESZÉL, VOL. 1

GRIND! GRIND! GRIND! AZ ELKÖVETKEZENDŐ HÉTEN BELÜL VÁRHATÓAN IGEN KEVÉS ELBASZKÓDNIVALÓ IDŐM LESZ, ÚGYHOGY MOST CSAK EGY RÖVIDKE RECENZIÓT ÍROK EGY RÖVIDKE EP-RŐL.

A THE AFTERNOON GENTLEMEN EGY ALKOHOLISTA BRIT GRINDCORE/POWERVIOLENCE FORMÁCIÓ. ABSZOLÚT SZÍNVONALAS, SALLANGOKTÓL MENTES ZÚZDÁT NYOMNAK FENNKÖLT DALSZÖVEGEKKEL ÉS ZÜLLÖTT HUMORRAL MEGSPÉKELVE. EZEN A KISLEMEZEN 3 SZÁM TALÁLHATÓ, MELYEK KÖZÜL AZ ELSŐT BÁTRAN MUTATNÁM BÁRKINEK, AKI TÖKÉLETESEN KIVITELEZETT MODERN GRIND ZENÉT SZERETNE HALLANI. A SZÖVEGE ANNYIRA TALÁLÓ, HOGY RÖGTÖN BE IS MÁSOLOM AZ EGÉSZET.

Grind In The Mind 

Blasting drums and piercing screams 

Fuzzed out bass, guitars unclean 

Crushing noise destroys my ears 

Still best after all these years. 

I’m a man of simple needs 

Just constant grind and booze and weed 

Moment that the blast kicks in 

Faces split with stupid grins. 

Grind in the mind 

Even when I go to sleep 

In my dreams I hear a blastbeat 

Sitting at home or in the street 

Tapping on tables, double kick feet. 

In my headphones or on tape 

Stereo, or a show 

No escape 

Searching distros or online 

Make each new release be mine. 

Grind in the mind

EZZEL MONDJUK ABSZOLÚT AZONOSULNI TUDOK! A MÁSODIK SZÁM HASONLÓ TEMPÓT DIKTÁL ÉS UGYANÚGY ÉPPHOGY KÉT PERC ALATT VAN. SEMMI SZAROZÁS, EZEK PRECÍZ GYEREKEK, PLUSZ ITT A SIKÍTOZÓS VOKÁL MÉGSIKÍTOZÓSABBÁ VÁLIK. A HARMADIK VISZONT FURA MÓDON HÁROM ÉS FÉL PERCIG TART, MEGLEPŐ FORDULATOT VÉVE A TREKK ELEJÉN LÉVŐ ŐRJÖNGÉS UTÁN, EGY MELANKOLIKUS, SLUDGE BEÜTÉSŰ "GRIND BALLADÁT" EREDMÉNYEZVE. MICSINÁSZ?! JÓL OLVASTAD, HALLGASD MEG. ELÉG ÉRDEKES, NÉMILEG EXPERIMENTÁLIS JELLEGŰ SZERZEMÉNY, BÁR ÉN ENNÉL A SZÁMNÁL SZOKTAM  AZ ELEJÉRŐL ÚJRAINTÍTANI A LEMEZT. JA, AMÚGY AZ EGÉSZET LESZEDHETED INGYEN AZ EGYÜTTES BANDCAMP OLDALÁRÓL.

ÉRTÉKELÉSEM: TÍZ TÖRÖTT SÖRÖSÜVEGBŐL NYOLC.

HALLGASD MEG + TÖLTSD LE:

LEMEZKRITIKA: Sleep - Dopesmoker (2003)

AZ HEVÍTI, AKI ÉPÍTI -- 420 BLAZE IT

Eme jeles dátum tiszteletére egy minden stoner számára kötelező hanganyaggal fogok foglalkozni. Akár szísz fűt, akár nem, ezt a lemezt érdemes ismerni!

A stoner metál panteonjából három meghatározó zenekart érdemes kiemelni: Sleep, Kyuss, Electric Wizard. Mindhárom a Black Sabbath által kiagyalt eszementség alapjaira építette a fémzene sajátosan torz, pszichedelikus irányvonalát, melynek fő jelemvonásai a vaskos, füstszagú riffek, kábán lüktető ritmusok és vibráló disztorzió. A Kyuss az enyhébb, könnyen emészthető desert rock jeles képviselője. Nekem ez a vonal néha kicsit erőtlen, de megvan a maga vonzereje. Az Electric Wizard az okkult, szektás-drógás doom zászlóvivője; ők szerettették meg velem igazán a vontatott tempójú, elmerülős dolgokat, mikor egyszer túl sok sütit ettem és ismeretlen ideig megvetemedve ültem egy koromsötét szobában ritualisztikus szerzeményeiktől átszellemülve.

Visszatérve a Sleepre, ők a stoner doom határozottan fűszagú irányvonalát alapozták meg a Sleep's Holy Mountain című korszakalkotó opusszal még a kilencvenes évek elején. Az a lemez mintaértékű: minden szám csontig át van áztatva pszichedéliával és fogós témákkal - súlyos és elszállós egyben. Ugyanez az irányvonal ér logikai konklúziójához a Dopesmoker című lemezzel, mely egy monolitikus, egy óra hosszúságú trekk. Bocsánat, eposz. Ez a szám egy utazás, zarándokút a kender ismeretlen dimenzióiba. Elég ránézni az újrakiadott verzió borítójára, mely tökéletesen átadja a zene szellemiségét.

Drop out of life with bong in hand. Follow the smoke toward the riff filled land.

A Dopesmoker egy kultuszlemez és nem véletlenül. Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmjéhez tudnám hasonlítani. Türelem kell hozzá és egy nagyon konkrét elmeállapot, hogy be tudd fogadni azt a lassú tempót és általánosan statikus megközelítést, ami itt uralkodik. Van, akinek kurvára nincs türelme ilyesmivel szarakodni és ezt teljesen megértem, de ez nem power metál vagy pop-punk; ez egy másik univerzum, ahol a gravitáció sem a megszokott. Ha szereted a lajhártempós, alámerülős dolgokat és a jóféle parét, ez garantáltan szétbassza a búrád. Többtonnás témák bújnak elő folyamatosan és a rituális kántálásra hajazó vokál kombinációja hol transzbaejt, hol földbedöngöl. 

Útmutató a galaktikus kenderkaraván megidézéséhez: míg egyik kézzel a spanglit tekered, a másikkal csavard a hangerőt csutkára. Indítsd el a Dopesmokert pontosan 16:20-kor és ülj egy kényelmes helyre. Ha fél ötkor még föl tudsz állni egyedül, valamit rosszul csináltál.

Értékelésem: tíz padlóra ejtett bongból tíz.

Hallgasd meg:

LEMEZKRITIKA: Insane Ass Vomit - Insane Ass Vomit (2011)

ÜRÜLÉKKEL DOBÁLÓZÓ TUKA-TUKA PORNO-GORE-GRIND OROSZORSZÁGBÓL.

EZ EGY TIPIKUSAN OLYAN SZITU, AHOL A ZENEKAR NEVE ÉS A LEMEZ BORÍTÓJA MINDENT ELÁRUL. NÉZZÉL RÁ. 100% SQUIRT. ÉS KIK CSINÁLTÁK VOLNA, HA NEM AZ ESZEMENT OROSZOK?

IMÁDOM AZOKAT A BANDÁKAT, AKIK A ZENEI RETARDÁCIÓ HATÁRAIT FESZEGETIK. AZ ENNÉL BUNKÓBB DOLGOK MÁR AZ AVANTGÁRD KATEGÓRIÁBA ESNEK, AZ INSANE ASS VOMIT EP-JE VISZONT A PORNOGRIND MŰFAJBAN ABSZOLÚT NÍVÓS ALKOTÁS. A KÖZÉPTEMPÓS TUKA-TUKÁT IDŐNKÉNT FELVÁLTJA EGY KICSIT GYORSABB TUKA-TUKA, A 3-4 KÜLÖNBÖZŐ VOKÁLSTÍLUS PEDIG SZÉPEN FELPEZSDÍTI A TOMPÍTÓAN BUTA TÉMÁKAT.

FOGALMAM SINCS MIT JELENTENEK A SZÁMCÍMEK, VAGY HOGY VAN-E EGYÁLTALÁN DALSZÖVEG, DE MAGA A ZENE ABSZOLÚT HUMOROS ÉS AZT IGAZÁN NAGYRA BECSÜLÖM, HOGY EZT A VICCESSÉGET KIZÁRÓLAG HANGOKKAL EL TUDJÁK ÉRNI, AZ ÍROTT VAGY ÉRTHETŐEN ÉNEKELT SZÖVEGEK SZEMANTIKAI ÉS SZINTAKTIKAI DIMENZIÓJÁNAK  BEIKTATÁSA NÉLKÜL. 

MINDEN BUGYUTA RIFF BELEDÖNGÖL A FÖLDBE, DE KÖZBEN RÁNGAT, HOGY TÁNCOLJÁL, UGRÁLJÁL, BASSZÁL FEJBE VALAKIT EGY WC-KEFÉVEL. MEG LENNÉK LEPVE, HA VALAKI AZT MONDANÁ, HOGY KETTŐNÉL TÖBB GITÁRHÚR KELL A SZÁMOK LEJÁTSZÁSÁHOZ. EZ AZ A FAJTA ZENE, AMIT HA HALLGATSZ, KIBORUL A SÖRÖD. AZ A FAJTA GRIND, AMI RÁSZARIK A MELLKASODRA ÉS SZÉTCSAPKODJA STRANDPAPUCCSAL. EZ AZ IGAZI MULATÓS!

ÉRTÉKELÉSEM: TÍZ TELEOKÁDOTT RETYÓBÓL NYOLC.

HALLGASD MEG:

LEMEZKRITIKA: Demilich - Nespithe (1993)

A bizarr halálfém kvintesszenciális mintapéldánya.

A korai finn death metal színtér produktumai nehezen mérhetőek össze a műfaj ismertebb irányvonalaival. A svéd előadók láncfűrészre hajazó hangzása és a tipikusan svédes dallamok nincsenek jelen, a floridai vonal lehengerlő agressziója helyett főképp középtempó és torz melankólia dominál. Kompozícióik a Morbid Angelnél kevésbé grandiózusak, az Obituarynél jóval összetettebbek, az Autopsynál nyakatekertebbek és idegenebb hangulatot árasztanak. Ezen sajátos megközelítés ellenére mégis nagyrészt rejtve maradt a köztudat elől számos jeles zenekar. Mindmáig rejtély számomra, hogy Finnország lakosai miféle dolgokat szívhattak a kilencvenes évek első felében, de mai alanyunk kiváltképpen szemlélteti, hogy igen erős cucc volt. 

A Nespithe az 1990-ben alakult Demilich egyetlen nagylemeze. Mára az album kultikus státusznak örvend a szokatlan szerzemények kedvelői közt, főképp annak köszönhetően, hogy az együttes ingyen elérhetővé teszi az összes többi kiadványukkal együtt (szemléld az alant található linket). A cím jelentése "The Spine", mely egyaránt jelenthet gerincet vagy tövist. Ez a címzési sablon hárombetűnként fordítja meg a szavak felépítését, így ugyanezt a mintát követve kapunk magyarázatot az Erecshyrinol című számra: "No lyrics here." A többi számcím méginkább reflektál a zene elvont jellegére, ezt illusztrálja a "The Sixteenth Six-Tooth Son of Fourteen Four-Regional Dimensions (Still Unnamed)," a "The Putrefying Road in the Nineteenth Extremity (...Somewhere Inside the Bowels of Endlessness...)," valamint a "The Planet That Once Used to Absorb Flesh in Order to Achieve Divinity and Immortality (Suffocated to the Flesh That It Desired...)."

Zeneileg a lemez minden eleme páratlan. A vokál öblös, gargarizáló hangzását természetes úton érték el (vagyis torzító/effektek nélkül), ezzel hozzájárulva az első "mi a szart hallgatok?" élményhez. A kettő gitár által szőtt riffpókhálók néha már a röhejesség szintjéig bonyolódnak, ezt az összetettséget pedig a szokatlan tempó- és ritmusváltások méginkább kihangsúlyozzák. Egyfajta jellegzetes disszonancia nyomatékosítja a groteszk témák elvontságát, új dimenziót nyitva a halálmetál morbid világában. Ez a háttérben lebegő aurális abszurditás teszi igazán páratlanná a Demilich zenéjét: a sebesség és technikai bravúrosság határainak feszegetése helyett egy merőben más irányba tesznek innovatív lépéseket.

Csak a korabeli finn death előadók és az elvontságuk által inspirált bandák tudtak ilyesféle zenét alkotni, az utánzók viszont általában számos lépéssel az ötletgazdák mögött kullognak. Hasonlóan szürreális motívumokkal megannyi zenekar dolgozott korábban és később is, a Demilich furmányos opusza viszont már csak különlegessége miatt figyelmet érdemel; szintúgy a hallgatóorientált hozzáállás, miszerint zenéjük azonnal letölthető és meghallgatható fizetés nélkül.

Értékelésem: tíz transzdimenzionális entitásból tíz.

Hallgasd meg:

Töltsd le:

http://www.anentity.com/demilich/download.php

LEMEZKRITIKA: Composted - Plump Up The Volume (2015)

ZSÍROS DEATHGRIND ÉS DÖCE SLAM RANDOM KILENGÉSEKKEL. HÁCÉ, STONER DOOM, BLACK METAL; MI A FASZ VAN?! A TAVALYI ÉV EGYIK NAGY KEDVENCE.

KEZDJÜK A LÉNYEGGEL: EZ AZ EGYIK LEGKREATÍVABB ÉS LEGPOÉNOSABB BORÍTÓ + LEMEZCÍM, AMIVEL JÓ IDEJE TALÁLKOZTAM! FÖLKIÁLTÓJEL. MÁR A KONCEPCIÓ MIATT FIGYELMET ÉRDEMEL A BOSTONI COMPOSTED ALBUMA, DE A HIBÁTLAN KIVITELEZÉS MIATT EGY SZÉP RECENZIÓT IS HOZZÁJUKBASZOK.

A SZÁMCÍMEKEN ÉS SZÖVEGEKEN KURVANAGYOT ASZALOK MINDIG. PÉLDÁUL ITT VAN A "BB(W)Q" CÍMŰ TREKK, AMI ÍGY KEZDŐDIK:

Obese woman: 400 lbs.
Too many Twinkies, she’s trapped in her house
Stuffing her face with deliveries from town
Her ungodly appearance makes many dicks frown 

NABAZMEG. TISZTÁRA OLYAN, MINT AMIKOR PORNÓ OLDALAK FORDÍTÁSA KÖZBEN RÁSZALADTAM OLYAN HIRDETÉSEKRE, AMIK SZÁMOS TOKÁVAL RENDELKEZŐ "TELTKARCSÚ" CSAJOKAT AJÁNLOTTAK. A TREKK KÖZEPE TÁJÁN A DARÁLÁS ÁTVÁLT BLACK METAL JELLEGŰ RIFFELÉSBE, AMI MEGLEPŐ MÓDON TELJESEN PASSZOL A SZÁM TÖBBI RÉSZÉHEZ. EZ A FAJTA VÁLTOGATÁS ÉS MŰFAJOK KÖZTI UGRÁLÁS EGY NAGYON FASZA DOLOG, AMIT KEVÉS BANDA TUD MEGOLDANI ANÉLKÜL, HOGY EGY ERŐLTETETT KISÉRLETEKKEL CSÚFÍTOTT, MESTERKÉLT GANÉ LEGYEN A VÉGEDERMÉNY. A HANGZÁS VASTAG, DE TISZTÁN HALLATSZIK MINDEN HANGSZER, A KÜLÖNBÖZŐ VOKÁLSTÍLUSOK PEDIG SZÉPEN KIEGÉSZÍTIK EGYMÁST.

AZ IGAZI KEDVENC NÁLAM A KEMÉNYKEDŐS NYÚJORKI HARDCORE BEÜTÉSŰ "Brass Moose Knuckles." IGEN KÖNNYŰ VOLT AZONOSULNI A TREKK SZÖVEGVILÁGÁVAL, UGYANIS A SZARHÁZI HÁCÉS GYEREKEK LEALÁZÁSÁRÓL SZÓL. TUDOD, AZOK A SZOTYISAPKÁS, FÜLTÁGÍTÓS, TARKATETKÓS, PIPERKŐC FASZMADARAK, AKIK MINDEN EGYES KONCERTEN ELJÁRJÁK A TECKTONIKNÁL IS IDÉTLENEBB TÁNCUKAT, AZTÁN BEDURCIZNAK AMIKOR RENDESEN BEINDUL A MOZGÁS ÉS VALAKI ELLÖKI ŐKET A PICSÁBA. HATALMAS LENDÜLETE VAN A DALNAK ÉS SABLONOS BREAKDOWN HELYETT EGY MEGLEPETÉST REJT A ZENEI KLIMAX, AMI KIVÁLÓAN ILLUSZTRÁLJA A HC BOHÓCKODÁS IDIOTIZMUSÁT.

AZ "OB/GYN O.G." EGY IGAZI CSAJOZÓS NÓTA, A "Slit 'N Slide" AZ ÉLMÉNYFÜRDŐKBEN ZAJLÓ PEDOFÍLIA ÉS SZUICID GONDOLATOK TÉMÁJÁT BONCOLGATÓ RÁKENROLL, A "Gone Baby Gonorrhea" PEDIG EGY ULTRA-TÖKÖS RIFFHALMAZ, MELY HALLATÁN MINDEN BLACK SABBATH RAJONGÓ HELYESLŐEN BÓLOGATHAT. MINDEGYIK DALNAK SAJÁTOS HANGULATA VAN ÉS SZÁMOS MŰFAJBÓL TÁPLÁLKOZIK A DEATH METAL ÉS GRINDCORE VILÁGÁN KÍVÜL, AZ ÖTLETESEN MEGÍRT SZÖVEGEK PEDIG NAGYOT DOBNAK AZ EGYÉBKÉNT IS ZURA MUZSIKÁN.

EGYÉB ESETBEN TELJESEN FÁJ A FASZOM A DALSZÖVEGEKRE. A LEGTÖBB EGYSZERŰEN GYENGE PRÓBÁLKOZÁS KÖLTÉSZET TERÉN ÉS CSAK ÚGY "OTT VAN", MINT A PORNÓFILMEKBEN A HÁTTÉRSZTORI. KI A FASZT ÉRDEKEL EGYÁLTALÁN? VAN PÉLDÁUL, HOGY A SZÖVEG NEM JÖN BE EGY ZENEILEG TETSZETŐS NÓTÁBAN, DE ATTÓL UGYANÚGY MEGHALLGATOM. NEM KELL MINDENKIVEL EGYETÉRTENI! NEM MINTHA EGYÁLTALÁN ÉRTENÉK IS VALAMIT - EZ HÖRGŐS METÁLZENE, NEM ÁKOS. AZ ITT DEMONSTRÁLT CUDAR HUMORÉRZÉKET VISZONT NAGYRA BECSÜLÖM, A VASKALAPOS METALACOK HADD SÍRJANAK.

A COMPOSTED ZENEKAR NAGYOT ALKOTOTT EZZEL A PRASNYA LEMEZZEL. LEGYÉL FASZAGYEREK ÉS TÁMOGASD ŐKET!

ÉRTÉKELÉSEM: TÍZ SZÁJBARÚGOTT HÁCÉS KÖLYÖKBŐL KILENC.

HALLGASD MEG:

LEMEZKRITIKA: Cretin - Freakery (2006)

(ÍRTAM: 2014 MÁRCIUS 11-ÉN) NE BASZD FÖL MAGAD. AZ ITT MEGALAPOZOTT IRODALMI ÉTOSZT KÖVETVE FOGOM ÍRNI A TÖBBI RECENZIÓT, AMIT UGYANÚGY SENKI SE FOG ELOLVASNI. A FORMATÁLÁS VALAMIÉRT NEM TÖKÉLETES, DE NEM FOGOM RENDBEHOZNI.

KEDVES SMEGMAZABÁLÓK ÉS ZACSKÓCSÓCSÁLÓK, ENGEDJÉTEK MEG, HOGY MEGOSSZAM VELETEK E CSODÁS KEDD HAJNALBAN AZT, HOGY MITŐL IS LESZ IGAZÁN ZURA EGY GRÁJND LEMEZ.

MAI PÁCIENSÜNK KIVÁLÓKÉPP ILLUSZTRÁLJA EZT: A "KRETÉN" EGY KALIFORNIAI FORMÁCIÓ, MELYNEK SORAIT OLYAN ARCOK ERŐSÍTIK, MINTPÉLDÁUL: AZ ŐSISTEN REPULSION ÉS EXHUMED VALAMIKORI DOBOSA, EGY FASZI AKI NŐVÉ OPERÁLTATTA MAGÁT, EGY KIBASZOTT FAVÁGÓ AKINEK VAN VALAMI EGYSZEMÉLYES GRINDBANDÁJA, AMIBEN TROMBITA IS VAN DE AMÚGY A FASZT SE ÉRDEKEL. 1992 ÓTA CSAPATJÁK A CUDAR BRUTALITÁST, DE EGY KIKÚRT LEMEZÜK JELENT CSAK MEG. KITALÁLTAD, EZ AZ.

MÁR A BORÍTÓN HEVÍTŐ, NYÁLADZÓ, SEBHELYES POFÁJÚ, TORZSZÜLÖTT REDNECK FORMÁK ELŐRE SEJTETIK VELÜNK, HOGY EZ A HANGANYAG BIZONY NEM EGY LÖTYI-LÖTYI BOBMÁRLI TRIBJÚT LESZ, HANEM A DELIVERANCE CÍMŰ KULTFILM BELTERJES SZAPORULATBÓL FOGANT ANTAGONISTÁI TUDATALATTIJÁNAK LEGSÖTÉTEBB BUGYRAIBÓL CIBÁLJA MAJD ELŐ A LEGINKÁBB HÁNYINGERKELTŐ OCSMÁNYSÁGOKAT, MAJD METAMFETAMINTÓL TÚLPÖRÖGVE TESZI MAGÁÉVÁ FÜLEINKET GENNYEDZŐ HÍMVESSZŐJÉVEL, MIUTÁN MÓDSZERESEN MEGKÍNOZTA ÉS KÖRBENEVETTE AZT KORCS CSALÁDJÁVAL. PONT ILYEN ARCCAL KELEK ÉN IS MINDEN REGGEL, A KÜLÖNBSÉG ANNYI, HOGY NEKEM NEM A BAL SZEMEM FÖLÖTT VAN ILYEN MENŐ SEBHELY.

AHOGYAN AZT TISZTESSÉGES GRIND LEMEZEKNÉL ILLIK, EZ AZ ALBUM SE HÚZZA AZ IDŐT FÉL ÓRÁNÁL TOVÁBB, DE ABBAN A MADJNEMHARMINC PERCBE MINDEN BELE VAN SŰRÍTVE - SEMMI FÖLÖSLEG, SEMMI TÚLSÚLY, EZT A JANCSIT ÉS JULISKÁT ADDIG KERGETTE SHOTGUNNAL A VASORRÚ BÁBA, HOGY FULL SZÁLKÁS LETT MINDKETTŐ, UTÁNA A MARADÉKOT LEÉGETTE BARKÁCS SOKKOLÓVAL - ROPOGÓSRA. NINCSENEK FÖLÖSLEGES SZÁMOK, MINDEGYIKNEK SAJÁT, GYOMORFORGATÓAN UNDORÍTÓ ARCA VAN, MELYNEK AZ EGYEDI SZÖVEGVILÁG AD EGY KURVANAGY LÖKETET. 

AZT MÉG ÖREGANYÁM IS TUDJA, HOGY A METÁL BANDÁKNÁL CSAK A REGGAE "ELŐADÓKNAK" VANNAK IDÉTLENEBB SZÖVEGEIK; DE AMIKOR OLYAN FLESS VAN, HOGY EGY ÖREGASSZONY LOPOTT GYEREKEKET NEVEL FOGYATÉKOS RABSZOLGÁKNAK A KUCKÓJA MELLETTI CSIRKEÓLBAN; EGY PSZICHOPATA ÁRTÁNY TOJÁSTARTÓVAL KIBÉLELT KOMBIJÁBÓL LESKELŐDVE KERESI ÁLDOZATAIT, HOGY SOKKOLÓVAL KÍNOZZA ŐKET; HAJLÉKTALANOK ZAKLATJÁK A VÁROS NÉPÉT NEMI SZERVEIKKEL; EGY ÖNKÉPZAVAROS FÉRFI ÖNMAGÁNAK KÓRHÁZI FIZIOLÓGIÁS OLDATOT BEFECSKENDEZVE HOZ LÉTRE EGYETLEN CSÖCS-T; VAGY AZ ÓKORI PERZSÁKHOZ HASONLÓAN MÉZZEL BORÍTJÁK BE VALAKI TESTÉT, HOGY ABBÓL ROVAROK LAKMÁROZZANAK, MÍG AZ ALANY ÉLETBEN VAN; HÁT ÉN MEGEMELEM A KIBEBASZOTT KALAPOM MÉG AKKOR IS, HA NINCS RAJTAM.

A HANGZÁS KOSZOS ÉS MASZATOLÓS, SZÓVAL TÖKÉLETESEN PASSZOL A ZENÉHEZ. NEM ANNYIRA SZUTYOK, MINT MONDJUK FASZOMTUDJA, KORAI G.U.T. DEMÓK, DE EZ EGY RELAPSE KIADÓS BANDA, AMI GARANTÁLTAN KORREKT SZÍNVONAL, DE PÖLÖ A CSEH KEMÉNYZENEI SZÍNTÉR HÁROMNEGYEDÉNEK TALÁN MÁR TÚL KOMMERSZ LENNE; VISZONT EGYELŐRE MARADJUNK ABBAN A DISKURZUSBAN, AHOL A LEGTÖBB EMBER DIZSIBE JÁR, NICKELBACKET HALLGAT, MEG TÉVÉT NÉZ.

SZÓVAL AZOKKAL ELLENTÉTBEN EZ GECIJÓL SZÓL, NEM EGY BÁDOG KUKÁBA EJTETT TELEFONNAL LETT FÖLVÉVE VALAMELYIK TAG PINCÉJÉBEN; FASZÁN HALLATSZIK MINDEN HANGSZER, DE KÖZBEN KELLŐEN RETKES ÉS SZÉTBASSZA A BÚRÁD. ZENEILEG KURVASOKAT KÖLCSÖNÖZ A NAGYÖREG GRÁJND KLASSZIKUSOKTÓL, MONDJUK KURVÁRA ÉREZHETŐ MINDEN TREKKEN A REPULSION HATÁS, DE NEM CSODA BAZMEG, HÁT A TAGOK FELE OTT IS CSAPATTA ANNÓ; KOMOLYAN, NEM IS HARAGSZOK MEG ÉRTE. VANNAK BENNE NÉHOL MÁR RÖHEJBE ÁTMENŐ DOB-FILLEK MEG ZURA GRÚVI RIFFEK. A VOKÁL KÖZÉPMAGAS ÉS GECI MÉRGES, FOLYAMATOS VERBÁLIS ERŐSZAKÍTÁS. NÉHA ELVETEMÜLTEN PANKOS, DE ITT-OTT DEDMETÁLOS TÉMÁKAT IS LEHET HALLANI, AZ ABERRÁLT FÖLDMŰVES-PSZICHÓZIS HANGULATÁT VISZONT EGY PILLANATRA SEM VESZÍTI EL EZ A RÁSZÁRADT BÉLSÁRTÓL ÉS FELÖKLENDEZETT EPÉTŐL TÜNDÖKLŐ GYÖNGYSZEM.

ÉRTÉKELÉSEM: TÍZ LEVÁGOTT CSIRKEFEJBŐL TÍZ.

HALLGASD MEG: