2016. július 12., kedd

LEMEZKRITIKA: Ahumado Granujo - Splatter-Tekk (2003)

Techno beöntéssel felpörgetett narkomán gore.


Csehország köztudottan a minőségi grindcore, goregrind és pornogrind hazája. Hogy miért pont egy ilyen látszólag véletlenszerű Kelet-európai országban alakult ki ez a páratlanul erős színtér, hát foglamam sincs. Talán a sör? Talán a félig-meddig legális kábszer? Talán a környező országokhoz képest lazább mentalitás, mely toleránsabb a cudar muzsikákkal és furcsa szubkulturákkal szemben? Egy cseh ismerősöm egyszer azt mondta, hogy még a kis falvaikban is van minimum 5 darab grind vagy crust zenekar. Mivel ebben a fenomenális országban fogok e héten mulatni, kényeztessünk füleinket egy klasszikus albummal e legendás cseh zenekartól.

A prágai Ahumado Granujo (spanyolul "füstölt pattanás") egy igazi furcsaság. Két splitet és két nagylemezt adtak ki 2000 és 2004 között, melyek vizuális és zenei jellemvonásaikat illetően tele voltak a műfajtól megszokott morbid baszkódás fúlfokozott motívumaival egy jó nagy rakás extra bizarrsággal megbolondítva. A legszembeötlőbb muzikális csavar, mely kiemelte őket a többszáz grind banda közül a hardcore techno rendszeres beiktatása számaik elején. Simán előfordul, hogy egy trekknek csupán fele felel meg a szabványos blast, illetve tuka-tuka témákkal rondított torz darálásnak, a többi pedig inkább olyasmi, amit valami Thunderdome bulin hallanál. A haluzós elektronika és az ugrabugrálós goregrind kombinációja egyfajta tisztelgés a kilencvenes évek rave kulturája, az általános pszichedélia és a kábszeres őrület előtt. A két, zeneileg és társadalmilag egymástól igen messze helyezkedő műfaj szépen kiegészíti egymást: a váratlan elektronyos prüntyögés a megszokottól eltérő, méginkább komolytalan hangulatot ad az egyébként nagyon színvonalasan összerakott durvuláshoz. Előbbi fölemel, pörget, időnként néhány lélegzetvételnyi pihenést ad a sulykoló zúzdák között; utóbbi lüktet, rángat, köpköd és körbehugyoz. A szövegekről nem sokat tudok mondani, mivel abban se vagyok biztos, hogy egyáltalán írtak volna szövegeket, de a brekegős és disznóvágós vokált jóval a Gutalax és hasonszőrű társaik előtt praktizálták, új dimenziót nyitva a röhejes módon embertelen énekhangok világában. Ezt a belégzős vokálstílust többszáz slam death és groovy goregrind banda fogalmi szinten való létrejötte előtt tökélyre fejlesztették, ezért már csak művészettörténeti jelentőségük miatt érdemes a zenekarra figyelmet szentelni.

Nem véletlenül vált kultuszzenekarrá az Ahumado Granujo. Egyedien förtelmes rave/grind szerzeményeiktől ezrek faszulnak le és tombolnak tág pupillákkal a mái napig. Egyszer volt szerencsém látni őket élőben és várható módon az év egyik legjobb koncertje volt számomra, már csak egyedisége miatt. Szerintem ez a legütősebb anyaguk, hallgassátok szeretettel míg én a fémben dús csehországi vörösföld alá iszom magam!


Hallgasd meg: