Előbbi egy rendkívül primitív, ultra-bunkó, ősparaszt halálmetál opusz, mely "a kevesebb több" megközelítéssel pakol a hallgató elé lecsupaszított és sallangoktól mentes brutalitást. Az alant található "Suttee" [ejtsd: "szati"] című szám engem azonnal megragadt és jól földhöz is baszott már az első hallgatás alkalmával. Brodequin jellegű irgalmatlan csapatás és barbár belassulások váltogatják egymást. A koszos, mély hangzás kábító lüktetést ad a dalnak, mely tökéletes összhangban van az atom egyszerű témák által létrehozott ősember-hangulattal. A trekk egy ma már betiltott indiai rituáléről kapta nevét, mely során egy férj halálakor a feleség tűzbeveti magát. Durva!
Utóbbi pedig egy omázs a régi progresszív death metal bandáknak. Itt a Cynic vokálosát hívták segítségül és egy merőben más kivitelezésű zenét kapunk. Több a középtempó, hirtelen váltás, kisérletezés; aszimmetrikus témák és váratlan fordulatok tömkelege vár minden percben. A hangzás sem egy összemosott szutyok, inkább a kilencvenes évek legelejét idéző, korai tech death beütésű. Igazi old school cucc és milliószor okosabb a tucatgyártott svéd-death koppintásoknál. Nekem például egyazegyben az Atheist ugrott be róla, ami dicséretes. Schuldiner bácsi rína örömében, ha hallaná!
Rég volt már, hogy rendesen vártam egy új lemez megjelenését, de erre igazán kíváncsi vagyok. Két totál más megközelítésű, profi halálmetál anyag egyben, ugyanattól a zenekartól. Ilyennel azért nem sűrűn találkozik az ember.
